Azt mondják a postás is. Na meg mindenki, ha az első csöngetésre nem reagálsz.
De nem is ez a lényeg.
Tegnap este rendeltem egy pizzát.
Azt tudtam, hogy Castrot nem igazán ihleti meg az amit én eszem. Na jó, talán a felvágottak, de az sem úgy, mint a legtöbb macskát, hogy megérzi az illatát és akkor már teljes extázisban van. Ő valahogy ezen felülemelkedik.
De ez egy másik történet.
Szóval tudtam én, hogy a pizza nem fogja érdekelni, de az ajtón kívüli világ már annál jobban. Gondoltam becsukom a szobaajtót, hogy ne jöjjön ki az előszobába. De a szobaajtót nem lehet teljesen becsukni, mert a jó képességű szerelők nem fúrták át a falat mikor a kábeleket húzták a lakásba és pont az ajtónyílásban mennek a kábelek, mert hát minek is fúrnának, csak évente 4szer akarom becsukni azt az ajtót, de akkor nagyon.
Sebaj, behajtom. Castro alszik, nem fog észre venni belőle semmit.
Nem a frászt nem.
Még a kulcsot sem fordítottam el a zárban, már ott toporgott a lábamnál, hogy ő ki akar menni. A kíváncsisága határtalan. De közben betoji is, mert fél mindentől, amivel még nem találkozott, és hát valljuk be egy kis burokban él itt a lakáson belül.
Na de az a fránya kíváncsiság…
Miközben próbálom Castrot minél távolabb tartani az ajtótól, a pizzás fiú már kint toporog. Gondoltam sebaj, felveszem, ezen a leckén már túl vagyunk, simán a karomban marad, nem úgy mint a második nap, amikor felvettem és mint egy őrült menekült volna a karjaim közül, cserébe agyon karmolva engem.
Most már megtanulta, hogy én nem bántom, és már nem akar menekülni, sőt.
De az a fránya pizzás fiú… az meg ki a frász?
Castro meglátja a pizzás fiút, mint ajtónálló szörnyet, rúgkapál a karomban, menekülne, mert a pizzás fiútól a frász kitöri, a pizzás fiú meg néz rám, mintha egy másik bolygóról jöttem volna.
Gyorsan leteszem Castrot a konyhában, de tök fölösleges volt, mert a kíváncsisága erősebb a félelemnél, és persze meg kell nézni közelebbről is ezt a pizzás szörnyeteget.
Egyik lábam az ajtóban, másik lábam kinyújtva oldalra, hogy Castro ne akarjon közelebb jönni, és miközben kifizetem a pizzát, a pizzás fiú még mindig UFO-nak néz.
Ajtó becsuk, elmúlt a pizzaszörny-veszély, minden a legnagyobb rendben van a burokban.
Castro visszament a helyére és aludt tovább, mintha mi sem történt volna.
Csupa kaland az élet.
Hogy ez a furcsa és megmagyarázhatatlan esemény dúlta-e fel a pici lelkivilágát, vagy egyszerűen csak megijedt valamitől az éjjel – nem tudom. Reggelre kaptam egy tócsát a parkettára. Mikor megkérdeztem tőle, hogy ezt most miért ide kellett, mikor 50 centire van az alomtálca, úgy nézett rám, mintha azt mondaná:
“De most miért? Az a tócsa pont jó helyen van. Nem értelek.”
castroblogblog.wordpress.com 